Nincs semmi különös, utoljára ez a levél jött Sz-től:

Kedves ...!

Életem legmélyebb időszakát élem, amit egy nagy beavatásnak gondolok, ha
ezt kibírom és túljutok rajta, tán a legnagyobb magaslatok következhetnek.
Mindemellett teszem a mindennapjaimat, mert nem tehetek mást. Nem létezik,
csak az előre. Nagyra becsülöm, hogy az első szóra segítettél. Minden
dolgommal azon vagyok, hogy rendezzem kötelezettségeimet. Arra kérnélek,
hogy amit megtehetnél, ne vágd el az utolsó lehetőségeimet, ahogy
Magdaléna mondta,  az vesse rám az első követ ki maga is bűntelen .
Nem csak a világ küszködik, hanem az őt alkotó sejt, egyed is. Mert minden
csak a megtisztulás felé mehet, ahogy semmit sem vihetünk majd magunkkal,
pusztán csak a csupasz lelkünket.
Kérlek, ne a fizikai síkon történő megnyilvánulás vezéreljen.
Lásd meg a lelkem, a lelkeket.
A múltban nekem is sokan tartoznak, többszörösével mindennek.
Hiszek a gondviselésben a szinkronicitásban, hogy mindannyian valahol
egyek, testvérek vagyunk. Egyetlen energia a szeretet, amely felemelhet
bennünket.

Köszönöm a türelmedet, baráti üdvözlettel,

Sz...